2016. március 21., hétfő

Bakony szigetén

dinosaur fiction

/szerző: Zelenka János/

Pannoniasaurus
forrás: http://magyardinoszaurusz.hu
Hajnalodik. Nehéz és ösztöni, ős-nyári szag terjeng a vizenyős tájon, a földi élet milliárd éves szaga, hal és iszap és pollen és dög szaga, és úgy ülepszik le a szaglószervek mélységeibe, ahogy a folyó mélyére megtépázva alásüllyedő, másfél méteres kajmánhal lapos koponyája, amelyet az imént szakított le testéről a sárszínű gomolygás egy kissé eltérő árnyalataként előnyilalló Pannoniasaurus. Ez a hat méter hosszú vízi ragadozó neve alapján dinoszaurusznak tűnhet, de valójában a mai varánuszokhoz hasonló lényekből kialakult moszaszaurusz-félék közé tartozott. Nevének előtagja is ismerősen csenghet: Pannonia. Nem véletlen az elnevezés, ennek a vízi szörnyetegnek a csontmaradványait eddig kizárólag a mai Bakony területén fedezték fel, Iharkút község határában.


forrás: http://www.thefossilforum.com
 85 000 000 évet kell visszazuhannunk az időben, hogy ott találjuk magunkat az ekkor még két részből álló Atlanti-, és a Tethys-óceán közötti, eldobált mozaikra emlékeztető, napsütötte szigetvidéken, amit ma Európának nevezünk. Az egyik szárazulaton meanderes, zölden ragyogó ártéri erdők szabdalta folyó kanyarog végig: ez Bakony szigete. A tengerpartról nagyon tiszta időben ellátni a szomszédos sziget távoli partjáig, amely egykor majd az erdélyi Hátszegi-medence alapja lesz, jellegzetes törpe dinoszaurusz leleteivel. De a bakonyi őshüllők sem óriásiak: ez az izolált zsugorodás következménye. Erősen korlátozott mennyiségű táplálékforrás mellett az állatok nem engedhetnek meg maguknak akkora testméretet, mint szárazföldi rokonaik.

Bakonydraco
forrás:http://magyardinoszaurusz.hu
Dél van. Enyhítő fuvallat csiklandozza végig a késő kréta kori fák leveleit a folyó mentén. Mint tömérdek hirtelen kitárt napernyő, Bakonydracók százainak vitorlás szárnyai feszülnek az égnek, hogy kiélvezhessék a ritka nyári szellő áldásait. Akárcsak egy fénynek fordított diafilmen az emberi alak, ugyanúgy tűnik elő bőrszárnyaikon a lüktetve áttetsző, vérvörös érrendszer. Hangjuk tengeri madarakéra emlékeztet, ám mintha egy különösen torzító, recsegős hangosbeszélőn keresztül erősítették volna fel azt. Ezek a repülő lények nem madarak, bár ebben a korszakban már azok is változatos formákban csapdostak tollas szárnyaikkal az égen: a Bakonydracók pteroszauruszok, a dinoszauruszok távoli rokonai, ám a két hüllőcsoport fejlődése még nagyon régen, a triász korban szétvált.

Hungarosaurus
forrás: http://magyardinoszaurusz.hu
A Nap már túljutott a zeniten, és nyugat felé tart. Lassú, lusta, bágyasztó nyári délután van. A levegőben virágok, só, és sűrű nyál illata keveredik. Egy magasabban fekvő, lankás dombok által szegélyezett, védett völgyecskében Hungarosaurusok kis csordácskája legelészik: úgy 18-20 egyed. Kecses, de jól felfegyverzett állatok, a közismert Ankylosaurusok rokonai. Csak a sziget csúcsragadozói, a 4-5 méter hosszú, két lábon járó theropoda dinoszauruszok tudnak egy kifejlett példányt elejteni közülük, akik talán épp itt leskelődnek valamelyik domboldalban, ám míg egyben van a csorda, nem mernek előbújni. Az apró, kakas méretű Pneumatoraptorok azonban nem ilyen elővigyázatosak: támadásra készülődnek. Természetesen meg sem próbálkoznak egy Hungarosaurus elejtésével, hanem egy árnyékban elpilledt Ajkaceratopsot szemelnek ki. Ez a kisméretű, alig 1 méteres növényevő a Triceratops által fémjelzett galléros dinoszauruszok európai képviselője. Bármit is álmodhatott, ébredése rémálomba illő volt: a hegyes karmok és éles fogak darálójába kerülve, élete utolsó másodperceiben a raptorok színes tollazata és saját kifröccsenő vére alkotott fölötte gyilkos szivárványt.

Forrás:  http://magyardinoszaurusz.hu
Alkony a központi folyó torkolatvidékén. A pteroszauruszok, madarak és raptorok rikácsolásába egy Hungarobatrachus öblös kuruttyolása vegyül: ez a legősibb ismert európai valódi békafaj. Egy Iharkutosuchus csobban elő a sötét vízből, mely felriaszt egy gilisztákat gyűjtögető Bauxitornis madarat. Azonban kár volt megijednie, az Iharkutosuchus nem jelent veszélyt rá: ez az 1 méteres őskrokodil vegetáriánus volt. A folyóban uszadékfaként lebegő Allodaposuchusok, a mai aligátorok ősei rá sem hederítenek kistermetű unokatestvérükre, ők csak arra koncentrálnak, hogy energiát spóroljanak, és a legoptimálisabb hőmérsékleten tartsák testük a parti levegőhöz képest lassabban hűlő vízben. Újhold van, minden csillag ragyogóan látszik. Az éjszaka sötét szénrétegként nehezedik a szigetvilágra. Ma is módosult egy kevéssé az életnek nevezett, önmagát szabdaló és szaporító szervesanyag-massza, és kivetette magából némi szervetlen hordalékát: az elhullottak csontjait és fogait, melyek a puha föld, vagy a krémes iszap takarója alatt az évmilliók során értékes kövületté fosszilizálódnak majd, hogy egy lelkes magyar kutatócsoport a Dunántúl közepén újra rájuk bukkanjon, felfedve a kéklő tengerben egykor ékkőként csillogó Bakony-sziget mélybe süllyedt mindennapjait.

A bakonyi őslények feltárói, a Magyar Dinoszaurusz Kutató Expedíció tagjai 2016 március 27-én és 28-án (húsvét vasárnap és hétfőn) Mosonmagyaróvárra, a FUTURA Élményközpontba érkeznek, hogy a látogatók közelebbről is megismerhessék a magyar dinoszauruszok varázslatos világát. Az érdeklődők vasárnap 16:00 órától megtekinthetik a kutatásvezető, Ősi Attila előadását az iharkúti faunáról, napközben pedig az Őslények párbaja kártyajáték mérkőzésein, valamint családi nyereményjátékon vehetnek részt, és megvásárolhatják A bakonyi dinoszauruszok csodálatos világa című, vadonatúj kiadványt, Pecsics Tibor lenyűgöző illusztrációival.

Készült a Magyar Dinoszaurusz Kutató Expedíció hivatalos honlapjának adatai alapján.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése